Minden rendben van!

Csak ezt szeretném hallani,

de nem mondanak mást:

Magadban keresd a hibát.

Meg szeretnék nyugodni,

s tovább lépni,

de nem enged ez a mocsár.

Csak süllyedek lankadatlan

Húznám a lábam,

ellenben visszatartanak.

Ez a groteszk szorongás.

Bűzlik a hely,

bugyborékol a süllyesztőm,

csak egy ág a megmentőm,

Visz a pokolba minden ettől eltérő.

Messze van innen

csak nézegethetem,

hogy rám tekinget...

Gyere, gyere velem!

Megyünk a cél felé,

lépjük át határainkat!

Együtt van értelme

teljesíteni álmainkat.

Némán cseng a fejemben;

Kong csak tovább, ellenben

nem tehetsz ellene semmit sem.

Felkel a dobozból,

mozgása akadozó.

A mester irányítja,

és dróton rángatja.

A szeme szomorú,

ígéző a tánca:

szabadulni akar.

Kezével felém nyúl.

De a mester megállítja,

A kirakatban hagyja,

Porosodva vár a báb,

Újra ama táncra.

Későn észrevettem,

hogy elhalványultam.

Levegő után kaptam.

Láthatatnan lettem!

Szeretnék szárnyalni,

messzire repülni,

a szelet befogadni!

A földtől elrugaszkodni.

Most az égen szállok 

És minden oly távoli:

az érzelmihullámok,

az emberek félelmei.

Már elmúlt minden.

Csak én vagyok itten

és te jössz velem,

meg a végtelen...